Ma a BKV-n sikerült magam egy dal hallatán elbőgni, de kb. a könnyeim is folytak. Egy bluegrass dalról van szó, amit eredetileg a Broken Circle Breakdown című filmből ismerek. A film amúgy nagyon szomorú, de gyönyörű a zene benne, a soundtrack minden másodpercét imádom:
Mivel egy közeledő, nagyon jónak igérkező paganos, blackes, folkos bulin fellép az In Vain nevű csapat is, úgy gondoltam, illene őket megismerni, így utánanéztem a diszkográfiának, jelenleg a legutóbbi két album van az MP3-asomon. A film megnézése és az In Vain felkutatása között nem telt el több 3 hétnél. Most jön a vicc: a 2010-es Mantra albumukat hallgatva a csendes, sötét utcán állva egyszercsak meghallottam pár ismert dallamot.. Aztán csakhamar felismertem, hogy a filmből is, és amúgy is ismert, Wayfaring Stranger nevű dalt hallom, enyhén rázott csak ki a hideg. Nagyon sokszor meghallgattam a fent linkelt soundtrackes albumos dolgot, és érdekes volt ezt hallani.
Ez az In Vaines verzió ríkatott meg ma a buszon... I'm going there to see my father/mother... :'( :
Másodiknak álljon itt egy olyan dal, ami arra képes, amire talán semmi más dal: megsirat koncerten. Ha még néha szeretnék is, egyszerűen képtelen vagyok koncerten sírni, de ez a dal kétszer is kiverte már a biztosítékot:
Kárpátia - Jó lenne
Végezetül pedig jöjjön egy olyan zene, amire már sokszor sírtam, gyönyörű, szörnyű, utálom, imádom, kikészít, szeretem. Művészet.
Dariada - Igazi Tűz
